Gyermekünk születése meghatározó élettörténeti eseményünk. A gyermekvállalás tervezése egészségdeterminánsnak is tekinthető, mert annak megfelelő ideje meghatározó lehet a testi és mentális egészségünk alakulása szempontjából. A túl korán illetve túl későn gyermeket vállaló családoknak szerteágazó szociális és egészségügyi kihívásokkal kell szembenézniük.

Fiatalkori gyermekvállalásról a menstruáció kezdetétől eltelt kevesebb, mint két év, vagy a 16. életévét be nem töltött édesanya esetében beszélhetünk [1], mely biomedikális és pszichoszociális aspektusból is rizikófaktornak tekinthető. Az édesanya esetében növeli az esélyt a vérszegénység kialakulására, az anya testösszetételének változására, a túlzott súlygyarapodásra, emellett összefüggést mutat a megnövekedett maternalis mortalitással és morbiditással. A gyermek esetében megnövekedhet az alacsony súllyal való születés (<2500 g) illetve a koraszületés (<37. hét) esélye. Emellett a neonatális mortalitás, illetve a halva születés rizikója is emelkedik [1]. Pszichoszociális vonatkozásban kiemelendő az anya-gyermek kapcsolattal felfedezhető összefüggés [2]: a fiatalkorban vállalt gyermekkel való kapcsolat szegényesebb lehet, illetve ez a további testvérekkel való kötődésre is negatív hatással lehet. Emellett magasabb a kockázat az anyagi depresszióra, illetve az alacsonyabb boldogsági szintre. 

A késői gyermekvállalásra nincs szigorú definíció, de általánosságban az édesanya ≥35 éves korában vállalt első gyermekére értjük [3]. Ennek kockázatai az asszisztált reprodukciós technikák (Assisted Reproductive Technologies – ART) fejlődésével kevésbé vannak benne a köztudatban. A férfiak és nők több mint 70%-a tisztában van vele, hogy az idősebb anyai életkor összefüggésben áll a fogamzásbéli nehézségekkel, ám sokkal kevésbé felismertek a terhesség körül kialakuló esetleges komplikációk [4]. A 40 év fölötti gyermekvállalás esetében megnő a valószínűsége a koraszülésnek, a császármetszések arányának, illetve a kóros magzati megjelenéseknek, továbbá összefüggést fedeztek fel a foetalis periventricularis leukomalacia (magzati agykárosodás egy típusa, melyben a fehérállomány elhalása jelentkezik) és a neonatalis intraventricularis haemorrhagia (újszülöttkori agykamrai vérzés) nagyobb előfordulási valószínűségével [5]. A fiatalok emellett jelentősen túlbecsülik a reproduktív technikák sikerességét: egy 2012-es svéd kutatásban a kérdésre, hogy „Mit gondolsz, milyen gyakran sikeres az in-vitro fertilizáció?” a 17-18 éves fiúk 45,2%-ban, a lányok 49,5%-ban válaszolták, hogy sikeres lehet, a valóságban tapasztalt 20-29%-os aránnyal szemben [6]. 

Több termékenységi tudatossággal kapcsolatos tanulmány is kimutatta, hogy a férfiak és nők gyakran nincsenek tisztában a növekvő infertilitás, az önkéntelen gyermektelenség és a tervezett gyermekszámbeli elmaradás kockázatainak életkorfüggő kapcsolatával [7], [8]. A női fertilitás 25-29 éves korban kezd csökkenni, majd 35-39 éves korra jelentőssé válik ez a folyamat. A 17-18 éves korosztály azonban kezdetét a valóságnál későbbre, átlagosan 37,5 éves korra teszi, jelentősnek pedig a lányok 44 éves korban, a fiúk pedig még később, 47,5 éves korban gondolják [6]. Ez a fajta információ hiány a tudatosság jelentős hiányát eredményezheti, a tervezésnél hátrányból indulhatnak az érintett fiatalok. 

Fontos tisztában lenni azzal a ténnyel is, hogy milyen lelki vonulatai lehetnek a halogatásnak, késleltetett gyermekvállalásnak. Egy friss, 2020-ban, Japánban végzett felmérés vizsgálta a gyermekvállalás késleltetése mögött meghúzódó okokat, és az emiatti megbánás-érzetet (regret). A fogamzóképes korban lévő megkérdezettek válaszaiból láthatjuk a termékenység-tudatosság hiányával összefüggő megbánást a gyermekvállalás időzítésével kapcsolatban nőkben és férfiakban is. A halogatott gyermekvállalás fölött érzett megbánás mértékét jól mutató kérdéssel („Szeretné-e a gyermekvállalási döntést egy korábbi időpontban meghozni életében?”) a megkérdezett nők 57,5%-a, a férfiak 46,2%-a közepes vagy nagy mértékben egyet értett. Eredményeik alapján ajánlásként fogalmazzák meg, hogy érdemes lenne információkat szolgáltatniuk az iskolai szexuális oktatás keretein belül az egészséges reproduktív élettervezéshez. Mindezek alapján a szexuális nevelés hagyományos fókusza – a nemkívánt terhesség megelőzése – kiegészítendő egy másik fókusszal is: hogy hogyan fogantathatnak meg egészségesen [9]. 

A szülővé válás időzítését számos kockázati tényező befolyásolhatja. Egy két évtizedet összefoglaló nemzetközi tanulmány [10] alapján korai gyermekvállalás kockázata nő, ha az édesanya alacsonyabb szocioökonómiai státuszú, egyedülálló szülők gyermeke, környezete veszélyes és szervezetlen, avagy, ha van idősebb, már szexuálisan aktív vagy várandós, illetve már szülő testvére. Továbbá fokozott kockázatnak vannak kitéve a szexuális abúzus áldozatául esett fiatalok is. A fenti tanulmány alapján a korai vállalás kockázatát ellenben csökkenti a szoros szülő-gyermek kapcsolat, a szülői felügyelet, illetve a szülő kiállása a korai szexuális kapcsolat ellen. Hatása lehet a különböző biológiai faktoroknak is, mint a pubertális fejlődés kezdetének ideje, a hormonszintek és a gének. A szexualitásról való kommunikáció a nagyon eltérő kommunikációs különbségek miatt változó befolyással bír. 

A gyermekvállalás korának későbbre tolódásának számos gyökere lehet; egyik fontos faktorának tűnik a fiatalok oktatásban töltött idejének növekedése [11]. Emellett a képzettségi szint, a női-férfi szerepek változása, a nők munkaerőpiacon való részvétele, valamint a munka-család konfliktus befolyásoló hatásai szintén vizsgáltak. Az anyagi instabilitás, a munkanélküliség és a lakhatási bizonytalanság további késleltetést jelenthet [12]. A korábbi feltételezéseket megerősíti egy japán felmérés is, mely szerint a leggyakoribb okok nőknél és férfiaknál egyaránt a kapcsolati stabilitás hiánya, illetve anyagi nehézségek [9]. 

A Kopp Mária Intézet 2018-as Baba-Mama Expo kapcsán végzett felmérése szerint az alábbi tényezők játszanak még fontos szerepet a gyermekvállaláskor [13]: „megfelelő lakhatási körülmények (76%), biztos munkahely (79%), a stabil párkapcsolat (80%), szerelem (80%), a szülői felelősség megoszlása (78%), a családbarát környezet (74%), és az anyagi biztonság (77%), de legfontosabb a testi, lelki, szellemi érettség (91%).” 

A fentiek fényében felmerülhet, hogy mi számít „megfelelő” kornak a gyermekvállalás vonatkozásában [14]. Erre a kérdésre nagyon nehéz konkrét választ adni, hiszen rengeteg faktor érintett, a gyermekvállalás időzítése pedig végső soron ezen befolyásoló tényezők fényében meghozott személyes döntés kérdése. Mindazonáltal fontos lehet a társadalom ismeretét bővíteni az életkor, és a további rizikófaktorok tekintetében, hogy tudatosabb döntést hozzanak a kérdésben. Emellett hasznosnak tűnnek az egyes, családokat segítő intézkedések – mint anyagi és lakhatási támogatás, gyermekmegőrzési lehetőségek, munka és családi élet egyensúlyát elősegítő munkavállalói segítségnyújtás [15] [16]. 

[1] Gibbs CM, Wendt A, Peters S, Hogue CJ. The Impact of Early Age at First Childbirth on Maternal and Infant Health. Paediatric and Perinatal Epidemiology. 2012;26(s1):259-84. 

[2] Barber JS, Axinn WG, Thornton A. Unwanted childbearing, health, and mother-child relationships. J Health Soc Behav. 1999;40(3):231-57 

[3] Balasch J, Gratacós E. Delayed childbearing: effects on fertility and the outcome of pregnancy. Curr Opin Obstet Gynecol. 2012;24(3):187-93 

[4] Tough S, Benzies K, Fraser-Lee N, Newburn-Cook C. Factors Influencing Childbearing Decisions and Knowledge of Perinatal Risks among Canadian Men and Women. Maternal and Child Health Journal. 2007;11(2):189-98 

[5] Londero AP, Rossetti E, Pittini C, Cagnacci A, Driul L. Maternal age and the risk of adverse pregnancy outcomes: a retrospective cohort study. BMC Pregnancy and Childbirth. 2019;19(1):261 

[6] Ekelin M, Åkesson C, Ångerud M, Kvist LJ. Swedish high school students' knowledge and attitudes regarding fertility and family building. Reprod Health. 2012;9:6- 

[7] Lampic C, Svanberg AS, Karlström P, Tydén T. Fertility awareness, intentions concerning childbearing, and attitudes towards parenthood among female and male academics. Human Reproduction. 2005;21(2):558-64 

 [8] Schmidt L. Should men and women be encouraged to start childbearing at a younger age? Expert Review of Obstetrics & Gynecology. 2010;5(2):145-7 

[9] Adachi T, Endo M, Ohashi K. Uninformed decision-making and regret about delaying childbearing decisions: A cross-sectional study. Nursing Open. 2020;7(5):1489-96. 

[10] Miller BC, Benson B, Galbraith KA. Family Relationships and Adolescent Pregnancy Risk: A Research Synthesis. Developmental Review. 2001;21(1):1-38. 

[11] Sobotka T. Postponement of childbearing and low fertility in Europe. s.n. 320 p. 2004. 

[12] Mills M, Rindfuss RR, McDonald P, te Velde E, on behalf of the ER, Society Task F. Why do people postpone parenthood? Reasons and social policy incentives. Human Reproduction Update. 2011;17(6):848-60. 

[13] KINCS. Véleménye KINCS! - gyermekvállalásról szóló kutatás előzetes eredményei. 2019.

[14] Guzzo KB, Hayford SR, Lang VW. Adolescent Fertility Attitudes and Childbearing in Early Adulthood. Population Research and Policy Review. 2019;38(1):125-52 

[15] Schmidt L. Should men and women be encouraged to start childbearing at a younger age? Expert Review of Obstetrics & Gynecology. 2010;5(2):145-7 

[16] KINCS. A Családvédelmi Akcióterv fogadtatása a kisgyermekes anyák és a gyermekvállalási korban lévő magyarok körében. 2020