A Balassagyarmati Egészségnevelő Programban többlépcsős fejlesztési folyamat során jöttek létre az oktatási anyagok. Mivel szinte tetszőleges számú egészségnevelési téma kínálkozik, és a társadalom viselkedés-mintázatainak, valamint a technika fejlődésének változásával új és új kihívások elé nézünk, ezért a későbbiekben is igény lehet újabb hasonló oktatási koncepciók kidolgozására. Ezért közreadjuk annak vázlatát, hogy milyen elképzelés mentén dolgoztuk ki tantermi oktatásunk koncepcióját, módszerét. 

Számítanunk kell arra is, hogy könyvünk olvasótábora alapképzettség vonatkozásában viszonylag heterogén. Reméljük, hogy fejezetünk a jelentős oktatási tapasztalattal rendelkező pedagógusoknak is szolgáltat némi újdonsággal, ugyanakkor gondolni kell arra is, hogy más képesítésű szakemberek (iskolaorvos, iskolai védőnő, egészségfejlesztési irodák munkatársai stb.) is részt vehetnek hasonló programok kidolgozásában. 

Tantermi oktatásunk szemléletét az Élménypedagógia és a Személyesség, intimitás, kiscsoport fejezetek tükrözik, ezek áttekintését követően javasoljuk egy konkrét, új óravázlat kidolgozását.  

 

Óravázlat készítésekor a következő öt szempontot kell végiggondolni: 

1. Mi az oktatás átfogó célja? = CÉLOK 

2. Mi legyen az elméleti háttéranyagban? = HÁTTÉRANYAG 

3. A résztvevő diákok milyen képességeket (tehát nem csak tudást!) szerezzenek az oktatás során? = „CAN-DO STATEMENTS” 

4. Milyen órai aktivitásokkal tudjuk mindezt elősegíteni? = ÓRAVÁZLAT 

5. Hogyan ítéljük meg az óra működőképességét? = FEEDBACK 

Az oktatás célja mindig valamilyen, a hosszú távon lehető legjobb egészséggel kecsegtető életmód támogatása. A legtöbb, közoktatásból ismert tanegységhez képest tehát itt nem valamilyen ismeretanyag megszerzése van előtérben, hanem konkrét készségek kialakítása. Először meg kell, hogy fogalmazzuk magunknak, hogy milyen céllal végezzük az oktatást. Jellemzően egy-két mondatban összefoglalható célokban gondolkozunk, pl. „lehető legegészségesebb összetételű étrend kialakítása”, vagy „illegális tudatmódosító szerek használatának kerülése”. Természetesen hajlamosak vagyunk némiképp túlzó célok megfogalmazására, pl. „minden serdülő testsúlya legyen a normális tartományban” – ez emberileg érthető, de az oktatás hatékonyságát nem feltétlenül javítja, mert a célcsoport számára túl nagy nyomást jelent, az egészségnevelést végzők számára pedig a csalódás és ezen keresztül a motiváció-vesztés lehetőségét hordozza magában. Ezért célszerű mindjárt az elején reális tartományban lévő célkitűzéseket megfogalmazni, pl. „a serdülők testsúlya a lehetőségekhez képest kerüljön optimális tartományba”. 

Háttéranyag alatt az oktatás elméleti alapjait összefoglaló tananyagot értünk – ld. könyvünk vonatkozó fejezeteiben. A Balassagyarmati Egészségnevelő Programnak nem az a célja, hogy minden diákunk a háttéranyagot pontosan elsajátítsa, nem kérjük mindezt számon, nem osztályozzuk stb. A háttéranyag elsősorban nem a diákoknak, hanem az oktatóknak szól, bár természetesen az érdeklődő diákoknak örömmel biztosítjuk a háttéranyagokhoz történő hozzáférést. A háttéranyag alapvető célja azonban az, hogy kortárs (tehát nem pedagógus) oktatóinknak biztos tudásalapot szolgáltasson az órák tartása, a felmerülő kérdések és váratlan interakciók kezelése során. 

 

Az egészségnevelés célja a készségfejlesztés. Minden oktatási epizód (alkalom vagy blokk) célja meghatározott kompetenciák biztosítása kell, hogy legyen. Ezeknek megfogalmazását programunkban „can-do statement” -eknek nevezzük. Ilyen például az, hogy „diákjaink képesek legyenek megnevezni, hogy mely életek tartalmaznak lassan felszívódó szénhidrátokat”, de az is, hogy „diákjaink tisztában legyenek azzal, hogy lakóhelyük környezetében hol lehet lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmazó ételeket kapni”. Természetes készség-szintű célja az egészségnevelésnek az óvszerek rutin szerű használata és a kézmosás is. 

A háttéranyagban foglalt tartalmi üzenet és a készség-fejlesztéshez szükséges élménypedagógiai szemlélet a tanórai interaktivitásban találkoznak egymással. 

A kortársoktatói elrendezésből következik, hogy az óravázlatot nem ugyanaz a szereplő készíti el, mint aki aztán az órákat megtartja (bár természetesen a kortársoktatók képviselői a kész óravázlatokat „bevetés előtt” véleményezték – ld. lejjebb is). 

Mint azt a vonatkozó fejezetekben kifejtetjük, tanóráinkon a diákok mindig többet dolgoznak, mint az oktatók, az üzenet befogadásakor nem passzív szerepben vannak, hanem aktívan alakítják azt. Az órák emiatt többnyire 3-5 (de esetenként több vagy kevesebb) interaktív elemből, úgynevezett aktivitásból épülnek fel. Az aktivitásokat a „can-do statement”-ek alapján tervezzük meg, nem feltétlenül 1:1 arányban, hanem előfordulhat, hogy egy célkitűzés megvalósulását több aktivitással erősítjük meg, mint ahogyan az is, hogy egy aktivitás több célkitűzés teljesülését szolgálja egyszerre. Az aktivitások gamifikált rendszerben kerülnek megtervezésre (ld. Gamifikáció fejezet). 

A Balassagyarmati Egészségnevelő Programban először a szenior szakmai csapat (orvos, pedagógus, ifjúság-pszichológus és a kortársoktatók képviselője) tervezték meg az óravázlatot. Ezt követően néhány, a témában kompetens kortársoktató véleményezte azt (első feedback), majd az ennek fényében pontosított struktúrát a teljes kortársoktatói csapat körében tartott felkészítő alkalmon „kipróbáltuk” úgy, hogy az oktatók kerültek a diákok szerepébe. Ezen alkalmat követően ismét visszajelzéseket gyűjtöttünk az oktatóktól (második feedback). A primer célcsoport körében történő oktatási alkalmak során a kortársoktatóknak (és rajtuk keresztül a középiskolás diákoknak) ismét lehetőségük nyílt arra, hogy az óra koncepcióját véleményezzék (harmadik feedback). Az óravázlatok folyamatosan alakíthatóak és alakítandóak az igények változása és az időközben megszerzett ismeretek fényében.